1.Valaha

 

       Néha választani kell, az élet és a halál között. Ezt tettem én is. Élni akartam elvégre. Ám ha az időd visszatekerjük, akkori válaszom a halál lehetett. Talán túlzás ez a kifejezés,de érzeseim ezt sugallták.

      Tudjátok az ifjú tini belekeveredik a városi életbe. Azt hiszi hetedikes létére felnőtt, azt hogy neki midnent szabad, azt hogy elég nagy ahhoz hogy komolyabb döntéseket hozzon.

Elvégre tiszta véletlenből kezdődött az egész, ezelőtt egy évvel , júliús táján.

      -Röhelyes vagy! El sem hiszem amit mondasz! – Szonja válasza feldühített. Szégyeltem magam, de a büszkeség bennem lángot gyújtott.

      -Mindennek eljön a maga ideje!- válaszoltam kicsit dühösebben.

     Szonja, Aliz, Anna, Lilla , Dedee és én voltunk akkoriban épp a legjobb barátnők.

Szonja a csódálatos, Alizi a relytéjes, Anna az okos, Lilla a mindörökké álmodozó, Dedee a táncparkett királynője és én , Gabriella .Talán így jellemezném röviden apró körünket.

Városunk napján együtt lógtunk este, a sok sok csillogó fény, a hangos zene, a részeg tömeg között. Mindenki boldogan táncolt és élvezte a zilahi napokat. Én viszont mélyen gondolkodtam.

    -Nyugodj meg, Gabriella.Még kicsik vagyunk, Te is tudod. Ráérsz lépni. A csókolózás két ember között alkalmas, kik szeretik egymást.- Aliz szelíd hangja megtörte a csöndet.

     Elbűvöltek szavai. Mindig is tudtam, hogy ő pontos és felnőtt gondolkodású . Furcsának találtam, hogy a smárolás helyett a csókolózás kifejezést használta, de tőle ez nem volt annyira furcsa. 

Neki sem volt barátja. Ő az igazit várta, míg a többiek akárkit felcsíptek.Az igazit várta, de nem kereste.

    Tűzijáték közben egyik ismerősöm erőszakosan lesmárolt. Boldog voltam, hogy végre megtörtént ez a lépés.Azt mondják fontold meg első csókod. Annyira féltem ettől, hogy senkinek sem engedtem meg, aki addig próbálkozott. De Isti ezt könnyen vette és szépnek. Annyira megundorodtam tőle, hogy sokáig szóba sem áltam vele. Ezt az estét , a barátaim elhagyásával próbáltam törölni eszmémből.

                                               2. Félreértés

 

     Azon a nyáron megbarátkoztam az általam hitt, „Zilah legjobb bandájával”.Olyan boldog voltam, hogy én is közzéjük tartózhatok! Mindig pózoltunk, ugyanis ebben a bandában a fényképek készítése volt a menő. (ezért is hiányoztak nekem az igaz barátaim, náluk nem ez a hűlyeség volt előtérben) Mégis imádtam az új bandát. Nem léteztem csak én és a csapat. Mármint közzéjük tartózva csapattag lehettem. Nem értem, mi okuk volt velem barátkozni. Annyira szerettek engem –vagy csak ez volt  a látszat-. Nem voltam se szép, se gazdag. Nem voltak gyönyörű ruháim , sem pasim. Nem voltam olyan menő mint ők. Talán irigyeltek? Talán nem midnig a külső számít?

      És úból a pasis ügy. Annyira fontos, hogy legyen pasid? Az fontos, hogy mások tudjanak róla, vagy az, hogy te érezd, hogy igazán szereted ? A válasz elgondolkodtató...

          Egy éjjel gondolataimba a barátaim fészkelődtek, azok a régi, szeretett barátaim.. Olyan boldog voltam velük. Önnmagam lehettem. Önnmagam adhattam. Szerettek engem. Szerették a kicsi, buta Gabriellát. Végűl rájöttem, hogy a vörös boszorka lesz életem csúfsága.Ugyanis, az új csapaban ő volt a „főnök” .Nem valami jó kifejezés, de hát mindent ő döntött el. Mindenki utánna járt,mert szép , gazdag , és egója határszint felett volt.  Annyira, de annyira  beképzelt volt. Mikor megmondtam a szája ízét visszatértem osztálytársaimhoz kiket szerettem, hisz ők volak legjobb barátaim.

                            

                                                3.Hiszti

 

       -De anya! 12ig akarok ülni! Ne tedd ezt velem! Bulizni vágyok! Akarom!- telefonban ordibáltam, hangom inkább a hisztizés fele intett.

       -Nem engedhetem meg neked! Még csak 14 éves vagy!-tiltakozott.

       -Ha engedsz, ha nem én itt maradok! Ez a lényeg. Na szia ! –észre sem vettem, milyen csúnyán beszélek anyukámmal. Ezt tettem csak ezért, hogy bulizhassak.

         Abban az időben nagyon sokat veszekedtünk, ugyanis életemben nagy változás történt. --Az okos Gabi, klubbos életre vágyott-. Meg is kaptam! Minden hétvégén buli , egy adott pilanatig. Tesvtérem szülinapját tartotta, és a meghivottak között volt Máté is. Máté volt gyerekori „szerelmem”, ugyanis úgy 12 éves koromban egy lagziba ismerkedtünk meg, és azóta csak álmodni mertem róla. Két évvel idősebb volt nállam. Ezt elég jó oknak hittem ahhoz, hogy nem fogunk soha összejönni. Ám a sors valahogy másképp volt tervezve.

                                          MÁTÉ <3

                                          4.A buli

        

    -Háló! Szia ! Csak megszeretném kérdezni, hogy hol vagy? Annyira unalmas ez a buli. Megyek veled sétálni. Aha! Jó! Elköszönök mindenkitől és ott találkozunk.-szóltam Ervinhez telefonban.

        Mikor elindultam a buliba, épp így képzeltem el.Egy totál unalmas buli.  Máté egész végig bámult, de nem szólt hozzám. Tesóm elvolt foglalva a barátaival, szüleim buliztak. Miután szépen elkéreztem anyucitól, mentem Mátéhoz elköszönni. Úgy illet mivel ismerősök voltunk. Haverok.

           -Hova mész ilyen korán? –kérdezte.

           - Óóó! Annyira unatkozom. Megyek sétálni az egyik fiúval, hátha nem halok meg unalmamban.

           -Jó kifogás! Aludni mész, tudom én!-feleselt.

           -Na jó, ugysem érdekel véleményed, szóval...

           -Elbúcsúzol, mi? –félbeszakított.

            -Igen. – válaszoltam, és megakartam puszilni arcát. Akartam de nem sikerült. Magához húzott, és lesmárolt. Szivem annyira dobogott. Soha nem képzeltem magam , Mátéval , ilyesmit csinálni. Eszem ágában sem ált flörtölni vele. Féltem, hogy visszautasít.  Ha jobban belegondolunk, az első csók az igazi. Mmmmm! De jól esett. De nem álltam gondolkodni, és kiszaladtam, hogy hivjam fel Ervint és közöljem vele, hogy nem megyek sehova. Egyszeriből annyira, de annyira jól éreztem magam! Visszamentem Mátéhoz, ő persze ugyanott ült, a padon.

              -Itt vagy? – bizonytalanul kérdezte.

               -Nem látsz? –irónikus hangon, kérdéssel válaszoltam.

               -Miért jöttél vissza?- kérdése mintha zavart volna, ám.....ölébe ültem és folytattam amit ő elkezdett. Reggel 5ig együtt voltunk. Mintha a menyország kapúi nyíltak volna meg előttem.Reggel hazakísért, persze vagy 1 órába telt míg hazaértünk. A tömbház előtt is ücsörögtünk vagy 2 órát. Nyolc után valahogy, álmosan olvasom az smsét: Most érkeztem haza! Majd mikor felkelek beszélünk! Álmodj szépeket, puszi!

              Szívem dobogott. Először talán (azt hittem akkoriban). 

              Persze ez csak egy alkalom volt, semmi több. Vagyis jobban mondva nem tudom összeszámolni, hogy hány alkalomkor voltunk együtt. Soha nem jelentettük be azt, hogy járunk, de minden jel azt bízonyította, hogy tart hozzám..De mivel ez a Máté annyira híres pasi, midnen lány akarta őt, és meg is kapta. Nem volt egyáltalán komoly srác , ám vele az együttlét tökéletes volt. Akárhányszor volt rá esélyem mindig smároltam vele. Akárhánnyal smároltam , mindig őt kerestem. Akkoriban azt hittem, szerelmes vagyok bele, ám rájöttem, hogy nem. Inkább Szonja világosított fel ebben a problémában. Ez csak „Sexuális Vonzódás” mindkét részről.Ezt nem kell félreérteni,nem volt semmiféle testi kapcsolat! Persze most igazat adok neki, de ez még korai, hogy mondjam. Most egy ujabb fejezet jön, életem nagy fejezetje. Vagy legalábbis én azt hittem.

         Folytatódik!

Oldal: Néha a véletlen közrejátszík a valósággal
~KalanĐvágy~ - © 2008 - 2024 - ezazelet.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat